Cross Adelaide - Újévi fogadalom

Selena Gomez szemszöge

Boldogan fogadom a hozzám érkező vendégeket az arcomon egy hatalmas mosollyal. Azonban ez a mosoly nem őszinte.

Lehet, hogy kívülről tökéletesnek tűnök, de belül kezdek darabokra hullani. Elképesztően hiányzik Justin és sajnálom, hogy a többéves se veled-se nélküled kapcsolatunk egyik pillanatról a másikra omlott össze. Folyamatosan azt hajtogattuk a kamerák előtt, hogy eltávolodtunk egymástól a két turné miatt, miközben ez egy szemenszedett hazugság, ugyanis még mi sem tudjuk pontosan, hogy miért fejeztük be. Ez oltári nagy hülyeségnek hangzik, de ez van. Most pedig már ott tartunk, hogy meghívtam a szilveszteri partimra, de ő még csak életjelet sem ad magáról, pedig lassan éjfélt üt az óra.

Leemelek a tálcáról egy pohár pezsgőt, majd kedvesen biccentek a pincérre. Megfogom a fekete ruhám uszályát, majd helyet foglalok az egyik széken. Zavarodottságomban a ruhámat kezdem igazítani, azonban a barátnőm Taylor kiszúr.

- Már megint megbántott, igaz? - guggol le elém a meseszép, vörös esélyijében. A pezsgőből felszökő buborékokat bámulom, míg a gyűrűmet piszkálom. Végül eltűröm az egyik kilógó tincsemet.

- Még mindig nincs itt. - felelem, miközben tekintetemet ráemelem. Kék szemei együtt érzően csillognak rám.

- Megmondtam, hogy jobbat érdemelsz nála. - simítja meg a vállam biztatóan. - Annyi férfi vesz körül és neked mégis egy olyan srác kell, aki még fel sem nőtt értelmileg, ráadásul nem is őszinte veled.

- Tudom. - nagyot nyelek, ugyanis be kell ismernem, hogy igaza van, mint mindig. De képtelen vagyok elszakadni Justintól. Mindig van valami, ami visszahúz hozzá.

- Nézd! - biccent a sarok felé. - Ott van Nick is, aki szívesen eliszogatna veled egy pezsgőt, de te inkább itt ülsz és még mindig Justint várod. Miért csinálod ezt magaddal?

- Mert... - küszködök a fojtogató érzéssel a torkomban. - ...szeretem. - felelem és abban a pillanatban úgy érzem, hogy mindjárt elsírom magam.

- Fel a fejjel Selena! - áll fel Taylor, majd megfogja a karomat és felhúz a székről. - A rajongók sem szeretnék, hogy így kiszúrj magaddal.

- Annyira imádlak! - ölelem meg, majd Taylor kibújik az ölelésemből és koccint velem. Viszonylag boldogan fogyasztom el vele a pezsgőmet, majd Taylor ott hagy, hogy beszéljen Kanyével és Kimmel. Én ismét megigazítom a ruhámat, majd felsétálok az emeletre és bemegyek a szobámba. Magam mögött az ajtót becsukom és kilépek az erkélyre, hogy jobban lássam a tűzijátékokat, amiket majd éjfélkor lőnek fel.

Mélyet szippantok a hűs levegőből, míg élvezem, ahogyan a gyengéd szellő a kilógó tincsemmel játszadozik. Annyira boldog mindenki, én pedig még mindig reménykedek, pedig bele kellene törődnöm, hogy mindez felesleges. Tudom, hogy úgysem fog eljönni és hogy inkább a haverjaival tölti a szilvesztert hulla részegen a modell barátnői társaságában.

Rátámaszkodok a korlátra, majd az alattam táncoló emberekre nézek, akik élvezik az általam rendezett partit. Nélkülem. Nagyot nyelek és eltolom magam a korláttól, miközben a földet bámulom és próbálom elhessegetni a negatív gondolatokat a fejemből. Az ajkamba harapva nézek fel a csillagokra, majd lehunyom a szemem és megpróbálom visszatartani a kitörni készülő könnyeimet. Még sosem voltam ennyire gyenge és sebezhető.

- Héj! - hallok meg valakit a hátam mögül. - Emeld fel a fejed hercegnőm, mert leesik a koronád! - folytatja kedvesen, mire halványan elmosolyodok. Itt van.

Megvárom, míg mellém sétál, majd az arcára pillantok.

- Azt hittem, hogy elfelejtesz. - mondom mosolyogva.

- Téged? - kérdezi. - Soha.

Kezembe ad egy újabb pezsgős poharat, majd ő is lenéz az alattunk lévő emberekre. Sóhajtva fordulok felé, mire leemeli a tekintetét a vendégekről és rám néz.

- Hiányoztál. - mondja, majd a korlát vastag tetejére leteszi a pezsgőjét.

- Ahogy te is nekem. - nézek bele az aranybarna szemeibe, amikben a hold fénye csillog. Közelebb lépek hozzá. Boldogan élvezem, ahogyan karját a derekamra vezeti és még közelebb húz magához. Karjaimmal körbe ölelem a nyakát.

- Most, hogy pár perc múlva 2017 lesz, megfogadom, hogy soha a büdös életbe nem hagylak el még egyszer. - suttogja a közelségem miatt, majd a vágytól csillogó szemeivel néz rám, miközben a válaszomat várja.

- Szeretlek. - felelem egyszerűen. Gyengéden magához von és ajkaink eggyé válnak, miközben körülöttünk feldördülnek az első tűzijátékok, amik színessé varázsolják a sötét eget.

Itt, ebben a pillanatban éreztem magam a legboldogabbnak. Olyan, mintha nem lenne holnap, mintha nem lenne körülöttünk senki, csak mi ketten ebben a világban. Végre biztonságban érezhetem magam.

Hosszú, szenvedélyes csókunkból én válok ki elsőnek, mire Justin a fejét megtámasztja a homlokomon.

- Boldog új évet, Selena! - suttogja az ajkaimba. Hatalmas vigyor kúszik az arcomra, amit ő is viszonoz és egy szoros ölelésben forrunk össze.